Gyermektábor

Idén is megrendezésre került Dunaharasztiban az Evangélikus Gyermektábor. 2012-ben kisiskolások jelentkezését várta Varsányi Ferenc lelkész és a segítők. Nagy örömünkre szolgált, hogy szép számmal gyűltünk össze és más felekezetekből is érkeztek hozzánk.

Első nap megalakítottuk a „családokat”. Minden család kapott egy pótanyukát, vagy apukát, ők voltak a csapatkapitányok. Öt egységbe tömörültünk öt illetve hat fős létszámmal. Programjainkat igazán nehéz lenne összegyűjteni, hiszen mindig volt mit csinálnunk. Napjaink komoly szabály szerint zajlottak. Reggel fél kilenc tájban érkeztünk, kilenckor reggeli áhítatot tartottunk imádsággal énekkel, majd asztalhoz ültünk és asztali imával megkezdtük, majd zártuk reggelinket.

Délelőttönként különböző programjaink voltak hol kézműves, hol kirándulás, hol pedig sportnap. Ezt követően ebéd következett szintén asztali áldással. Ebéd után a templomba mentünk és Feri bácsi minden nap tartott nekünk egy-egy kis bibliai előadást, melyeket aztán csapatverseny keretében kvízeken keresztül dolgoztunk fel. Úgy gondolom nagyon sokat tanulhattak ezekből kicsik és nagyok egyaránt. Délutánonként rendszerint kézműves foglalkozásokon vettünk részt, a héten agyagoztunk, kulcstartót, mécses tartót, névtáblát, és még tógát is gyártottunk.

A délután négy, fél öt körüli távozások előtt uzsonnát is vettünk, de ezt általában nem együtt csoportosan tettük. A gyerekeknek szabadidejük is volt egy-egy foglalkozás után ekkor nagyon kedvelt játék volt a színháború. Napjaink közül kilógott a csütörtöki nap, amikor is vízre szálltunk és leeveztünk egészen Szigethalomig. Reggel indultunk délben ott ebédeltünk és négy órára értünk vissza. A gyerkőcöknek még ekkor is volt ideje a nagy focipályán, a csónakház mellett egy hatalmas színháború csatában részt venni.

A pénteki napon előadók jöttek hozzánk, játszottunk és tanultunk, valamint megtudtuk ki volt a legügyesebb a táborban. A hetet a fehérek nyerték, de fontos kihangsúlyozni, hogy nagyon kevés ponton múltak a különböző helyezések. Mindenki nagyon ügyes volt. Reméljük a gyerekek, segítők egyaránt jól érezték magukat és jövőre ugyanitt találkozhatunk.

Szilasi- Horváth Vivien
a Pirosak „Pótanyukája”