Csengettyű 2012 Húsvét

A karácsony utáni időben ízelítőt kaptunk a tavaszból. A január oly barátságos volt, hogy azt gondoltuk, megette a kutya a telet. Gondolhattuk is, hiszen a templomunk előtti két kő virágtartóban kinyíltak a hóvirágok. Kecses, fehér szépségük mindenkit megigézett, aki csak észrevette a szerény virágokat. Merengő örömünk nem tartott sokáig. Jöttek a süvöltő szelek, sírva csikorgott a hó a talpunk alatt. A korai tavaszra kemény tél jött, a legborzasztóbb, hogy ember-áldozatokat is szedett a fagy. Egy emberként mozdult meg az ország, sok szép emberséges segítségnek lehettünk tanúi. A
dermesztő idő múltával elolvadt a hó, újra kellemesebb arcát mutatta az időjárás.

Ekkor vettem észre: a hóvirágok, éltek. Emelt fővel érték meg a megpróbáltatásokat. Ember életet-kioltó fagy, viharos szél nem ártott nekik. Úgy éreztem, láttam a csodát. A létezés csodáját. Az Isten-szeretet megmentő csodáját.

A tavaszi ünnepeink is erről beszélnek. Van böjt, kín és szenvedés, próbás idők. Vannak lehetetlenségek, könnyek, jövőfélelem, halálfélelem, temetés, gyász. Mindezek mellett ott van a halált megjárt győztes Jézus, a Feltámadott. Hoz vigaszt, bátorítást, reményt. Hozza a létezés csontig hatoló fagyába a szeretete melegét.

E gondolatok jegyében indítjuk tavaszi lapszámunkat. Olvashatunk a böjtről, húsvétról, olvashatják híreinket, programjainkat.

Áldott ünnepeket kíván:
a Szerkesztő

Letöltés